Az IQ-ról szinte mindenkinek van véleménye, de kevesen tudják pontosan, mit jelent a szám. Az intelligenciahányados (angolul intelligence quotient) nem a „velünk született okosság” mértékegysége, hanem egy viszonyszám: azt mutatja meg, hogyan teljesített valaki egy szabványosított teszten a vele azonos korú emberek egy nagy, reprezentatív csoportjához képest.
Honnan ered az IQ fogalma?
A modern intelligenciamérés a 20. század elején indult. Alfred Binet és Théodore Simon 1905-ben olyan feladatsort állított össze Franciaországban, amellyel azokat a gyerekeket akarták azonosítani, akiknek az iskolában több segítségre van szükségük. A céljuk tehát gyakorlati volt, nem az emberek rangsorolása.
Az „intelligenciahányados” kifejezés William Stern német pszichológustól származik. Az eredeti képlet egyszerű volt: az úgynevezett mentális kort elosztották az életkorral, és megszorozták százzal. Ha egy tízéves gyerek úgy teljesített, mint egy átlagos tízéves, az IQ-ja 100 lett. Ez a módszer azonban felnőtteknél értelmetlenné válik – egy negyvenéves nem „kétszer okosabb” egy húszévesnél –, ezért ma már nem ezt használjuk.
Hogyan számolják ma az IQ-t?
A mai tesztek az úgynevezett eltérés-IQ elvét követik, amelyet David Wechsler tett általánossá. A tesztet előbb több ezer emberen kipróbálják (ezt nevezik normálásnak), majd az eredményeket úgy alakítják át, hogy az adott korosztály átlaga 100, a szórása pedig 15 pont legyen.
Ebből következik néhány fontos dolog:
- a népesség nagyjából kétharmada 85 és 115 pont közé esik;
- körülbelül 95 százalék 70 és 130 között helyezkedik el;
- a 130 feletti és a 70 alatti értékek egyaránt ritkák, mindkét oldalon a népesség nagyjából 2 százalékát jelentik.
Az IQ tehát nem abszolút skála, mint a centiméter vagy a kilogramm. Inkább olyan, mint egy helyezés: azt mondja meg, hol állsz egy viszonyítási csoporton belül.
Milyen képességeket mér egy IQ-teszt?
A korszerű intelligenciatesztek nem egyetlen feladattípusból állnak. A legelterjedtebb, klinikai célra is használt eszközök – például a felnőtteknek szóló WAIS és a gyerekeknek szóló WISC – több részterületet vizsgálnak:
- verbális megértés: szókincs, fogalmak közötti hasonlóságok, általános tájékozottság;
- téri-vizuális feldolgozás: minták, formák, kockaminták összerakása;
- fluid gondolkodás: új problémák megoldása, szabályok felismerése mátrixokban és sorozatokban;
- munkamemória: információk fejben tartása és átrendezése;
- feldolgozási sebesség: egyszerű feladatok gyors és pontos elvégzése.
A részpontszámokból áll össze a teljes skálás IQ. A szakemberek sokszor a részterületek közötti különbségeket tartják a legérdekesebbnek, mert ezek többet elárulnak a gondolkodás erősségeiről és nehézségeiről, mint az összesített szám.
A g-faktor
Charles Spearman már 1904-ben észrevette, hogy aki egy szellemi feladatban jól teljesít, az a többiben is hajlamos jobban teljesíteni. Ezt a közös tényezőt nevezte el általános intelligenciának, röviden g-nek. A mai elméletek – például a Cattell–Horn–Carroll-modell – a g mellett számos szűkebb képességet is megkülönböztetnek, például a fluid és a kristályosodott intelligenciát.
Mit nem mér az IQ?
Legalább ennyire fontos tisztázni, mire nem alkalmas egy IQ-teszt. Nem méri közvetlenül a kreativitást, a szociális és érzelmi készségeket, a kitartást, a motivációt vagy a gyakorlati bölcsességet. Nem mondja meg, mennyire leszel boldog, sikeres vagy jó ember.
Az eredményt a pillanatnyi állapot is befolyásolja: a fáradtság, a szorongás, a betegség vagy a tesztnyelv ismerete mind módosíthatja a pontszámot. Ezért a szakszerű mérés mindig hibahatárral dolgozik, és egy-egy eredményt inkább sávként érdemes értelmezni, mint pontos számként.
Online tesztek és valódi IQ
Fontos különbség, hogy hivatalos IQ-értéket csak szabványosított, normált tesztből lehet megállapítani, amelyet képzett szakember vesz fel ellenőrzött körülmények között. Az interneten elérhető feladatsorok – a mieink is – gyakorlásra, önismeretre és szórakozásra valók. Ezért nálunk a nem validált teszteknél pontszámot és részterületi eredményt látsz, kitalált IQ-értéket nem.
Az IQ egy hasznos, de szűk ablak a gondolkodásra: megmutat valamit, de nem mutat meg mindent.
Összefoglalva
Az IQ egy szabványosított teszten elért, korosztályhoz viszonyított eredmény, amelynek átlaga 100, szórása 15. Jól jelzi bizonyos gondolkodási képességek szintjét, és a kutatásban hasznos eszköz, de egyetlen szám soha nem írja le teljesen egy ember képességeit. Ha kíváncsi vagy a saját erősségeidre, a részterületek eredményei sokkal többet mondanak, mint a végösszeg – és a gyakorlás, a tanulás és a jó alvás mindegyikre hatással van.
Vélemény, hozzászólás?