Ha egy mai átlagos felnőtt kitöltene egy 1950-es években normált intelligenciatesztet, és az akkori normák szerint értékelnék, valószínűleg jóval 100 pont feletti eredményt kapna. Ezt a jelenséget James R. Flynn új-zélandi kutatóról nevezték el, aki az 1980-as években sok ország adatait összegyűjtve megmutatta, hogy a teszteredmények a 20. század során folyamatosan emelkedtek.
Mekkora volt a növekedés?
Flynn és mások elemzései szerint sok fejlett országban a növekedés évtizedenként nagyjából három IQ-pont körül mozgott, bár a mértéke országonként, korszakonként és tesztfajtánként eltért. A legnagyobb emelkedést nem a tanult tudást mérő feladatokban – például a szókincsben vagy a számolásban – találták, hanem az absztrakt, ábrás következtetést igénylő feladatokban, például a Raven-mátrixokban.
Lehetséges magyarázatok
A Flynn-hatásnak nincs egyetlen, mindenki által elfogadott oka. A kutatók több, egymást kiegészítő tényezőt vetettek fel.
Jobb táplálkozás és egészség
A 20. században sok országban javult a gyerekek táplálkozása, csökkent a fertőző betegségek terhe, és a születési testsúly is nőtt. Ezek az agy fejlődésére is hatással lehetnek.
Több és hosszabb iskoláztatás
Egyre többen jártak egyre tovább iskolába, és az oktatás egyre inkább az elvont gondolkodásra, a kategorizálásra és a hipotetikus kérdésekre helyezte a hangsúlyt – pontosan azokra a készségekre, amelyeket az intelligenciatesztek is igényelnek.
„Tudományos szemüveg”
Flynn maga azt hangsúlyozta, hogy a modern élet hozzászoktatott minket az absztrakt osztályozáshoz és a feltételezésekkel való gondolkodáshoz. Egy korábbi korszak embere a „mi a közös a kutyában és a nyúlban?” kérdésre talán gyakorlati választ adott volna („a kutyával nyulat lehet vadászni”), a mai tesztkitöltő viszont rögtön azt mondja: „mindkettő emlős”.
Kisebb családok, ingergazdagabb környezet
Egyes kutatók a kisebb családméretet, a szülők magasabb iskolázottságát és a vizuálisan ingergazdag környezetet is lehetséges tényezőként említik. Ezek hatását nehéz pontosan elkülöníteni.
Okosabbak lettünk?
A kérdés provokatív, és nincs rá egyszerű igen vagy nem. A pontszámok emelkedése valódi: az emberek ugyanazokon a feladatokon jobban teljesítenek. Az viszont vitatott, hogy ez mennyire jelent „általános” intelligencianövekedést, és mennyire bizonyos gondolkodási módok elterjedését, amelyek a teszteken különösen jól mérhetők.
Lassulás és fordulat
Az utóbbi évtizedekben több országból – különösen Skandináviából – arról számoltak be, hogy a növekedés megállt, sőt néhol enyhe csökkenés is megfigyelhető. Norvég sorkatonai adatok elemzése arra utalt, hogy ez a fordulat családokon belül, testvérek között is megjelenik, ami inkább környezeti, mint genetikai okokra utal. A lehetséges okokról – az oktatás változásaitól a tesztek és a mindennapi élet közötti eltérésekig – ma is folyik a kutatás.
Mit tanulhatunk a Flynn-hatásból?
- Az intelligenciateszt-eredmények nem kizárólag öröklött adottságot tükröznek: a környezet, az oktatás és az egészség is nagy szerepet játszik.
- A tesztek normái elavulnak, ezért a pontszámokat mindig a normák koráról is tájékozódva érdemes értelmezni.
- A „mennyire vagyunk okosak” kérdés helyett gyakran pontosabb azt kérdezni: milyen gondolkodási készségeket gyakorol egy adott kor és kultúra.
Mit jelent ez a mindennapokban?
A Flynn-hatásból nem következik, hogy a nagyszüleink „butábbak” lettek volna nálunk. Ők más környezetben éltek, más feladatokra készítette fel őket az iskola és a munka, és sok olyan gyakorlati tudással rendelkeztek, amelyet egy intelligenciateszt nem mér. A jelenség inkább arra figyelmeztet, hogy a teszteredmények mindig egy adott kor és kultúra elvárásait is tükrözik. Ezért óvatosan kell bánni azokkal az összehasonlításokkal, amelyek különböző korszakok vagy országok pontszámait egyetlen skálán állítják egymás mellé.
A jelenség a kutatók számára is tanulságos volt. Megmutatta, hogy egy látszólag stabil mérőszám – az átlagos IQ – évtizedek alatt jelentősen elmozdulhat, és hogy a teszteredmények értelmezéséhez a társadalmi és történelmi háttér ismerete is szükséges. A Flynn-hatás azóta a pszichológiai tankönyvek állandó témája, és újabb és újabb kutatásokat indít el arról, mi formálja a gondolkodásunkat.
Összefoglalás
A Flynn-hatás a 20. század egyik legérdekesebb pszichológiai felfedezése: azt mutatja, hogy az intelligenciateszteken nyújtott teljesítmény nemzedékről nemzedékre jelentősen változhat. A pontos okok ma is vita tárgyát képezik, de egy dolog biztos – a környezetünk erősen formálja azt, ahogyan gondolkodunk.
Vélemény, hozzászólás?