Sokáig úgy gondolták, hogy a felnőtt agy lényegében kész: a gyerekkor végére kialakulnak a kapcsolatok, utána legfeljebb hanyatlás jöhet. Ma már tudjuk, hogy ez a kép túl merev. Az agy képessége arra, hogy a tapasztalatok hatására átalakuljon – ezt nevezzük neuroplaszticitásnak – egész életünkben megmarad, bár a jellege és a mértéke változik.
Mit jelent a plaszticitás?
A plaszticitás többféle változást takar. A leggyakoribb és leggyorsabb az idegsejtek közötti kapcsolatok, a szinapszisok erősödése vagy gyengülése. Donald Hebb kanadai pszichológus 1949-ben fogalmazta meg azt az elvet, amelyet ma gyakran úgy foglalnak össze: „amelyik idegsejtek együtt tüzelnek, azok összekapcsolódnak”. Amikor valamit gyakorlunk, az érintett idegpályák hatékonyabbá válnak.
Emellett szerkezeti változások is történhetnek: új szinaptikus kapcsolatok alakulhatnak ki, mások megszűnhetnek, és bizonyos agyterületek szürkeállományának térfogata is változhat a gyakorlás hatására.
A taxisofőrök hippokampusza
Az egyik legtöbbet idézett vizsgálatot Eleanor Maguire és munkatársai végezték Londonban. A londoni taxisofőröknek éveken át kell tanulniuk a város bonyolult úthálózatát. A kutatók azt találták, hogy a tapasztalt taxisok hippokampuszának hátsó része – amely a téri tájékozódásban fontos szerepet játszik – nagyobb volt, mint a kontrollcsoporté, és összefüggött a sofőrként eltöltött idővel.
Ez a vizsgálat jól szemlélteti, hogy egy intenzív, hosszan tartó tanulási folyamat mérhető nyomot hagyhat az agyban. Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy egy ilyen eredmény egy szűk, nagyon speciális készségre vonatkozik.
Plaszticitás az életkor függvényében
Gyerekkor
Gyerekkorban az agy különösen nagy mértékben formálható. Bizonyos képességek – például a látás vagy az anyanyelvi hangok megkülönböztetése – kialakulásához vannak kiemelten érzékeny időszakok. Serdülőkorban az agy jelentős átrendeződésen megy keresztül: a ritkán használt kapcsolatok egy része megszűnik, a gyakran használtak megerősödnek.
Felnőttkor és időskor
Felnőttként is tanulunk új nyelveket, hangszereket, mozdulatokat – ez mind a plaszticitáson alapul, csak lassabban és több gyakorlással, mint gyerekkorban. Hogy a felnőtt emberi agyban mennyi új idegsejt képződik, arról a kutatók között ma is vita folyik; a kapcsolatok átalakulása viszont jól dokumentált.
Plaszticitás és felépülés
A plaszticitásnak nagy szerepe van abban, hogy például egy stroke után az agy más területei részben átvehetik a sérült területek feladatait. A rehabilitáció – a célzott, ismétlődő gyakorlás – erre a képességre épít. Ez is mutatja, hogy a változáshoz idő, ismétlés és gyakran szakmai segítség kell.
Mi támogatja az agy alkalmazkodóképességét?
- Tanulás és új kihívások: olyan tevékenységek, amelyek valóban újat követelnek, nem csak a megszokott rutint.
- Rendszeres mozgás: a testmozgás sokféleképpen hat az agy egészségére, többek között a vérellátáson keresztül.
- Elegendő alvás: alvás közben szilárdulnak meg a nap folyamán tanultak.
- Társas kapcsolatok: a beszélgetés, az együttműködés összetett szellemi tevékenység.
- A stressz kezelése: a tartós, nagy stressz a tanulást és az emlékezést is nehezíti.
Óvatosan a csodaígéretekkel
A „neuroplaszticitás” szót gyakran használják termékek reklámozására, amelyek gyors és látványos agyfejlesztést ígérnek. A kutatások alapján a gyakorlás elsősorban a gyakorolt készséget javítja; a széles körű, általános „agyfejlesztés” bizonyítékai jóval gyengébbek. Ettől még érdemes fejtörőket megoldani, játszani és tanulni – csak reális elvárásokkal.
Plaszticitás és szokások
A plaszticitásnak van egy kevésbé emlegetett oldala is: nemcsak a hasznos készségeket, hanem a szokásainkat is megerősíti. Amit gyakran ismételünk – legyen az egy jó tanulási rutin vagy a telefon folytonos ellenőrzése –, az egyre könnyebben, szinte magától megy. Ezért a változtatáshoz ritkán elég egyetlen elhatározás; sokkal többet segít, ha az új viselkedést rendszeresen, kis lépésekben gyakoroljuk, és a környezetünket is hozzá igazítjuk. Ez a megközelítés ugyanazon az elven működik, mint bármely más készség elsajátítása: ismétlés, visszajelzés és türelem.
Ugyanez fordítva is igaz: azok a készségek, amelyeket hosszú ideig nem használunk, fokozatosan halványulnak. Aki évekig nem beszél egy korábban tanult idegen nyelvet, tapasztalhatja, hogy a szavak nehezebben jönnek elő. A jó hír az, hogy az újratanulás általában gyorsabb, mint az első alkalom.
Összefoglalás
Az agy egész életünkben alkalmazkodik a tapasztalatainkhoz. A kapcsolatok erősödnek vagy gyengülnek attól függően, mit és mennyit gyakorlunk. A legjobb, amit tehetünk: rendszeresen tanulunk valami újat, mozgunk, alszunk és figyelünk a kapcsolatainkra.
Vélemény, hozzászólás?